kolozsvári státusgyűlés, 1951. márc. 15.: kísérlet a római katolikus egyház megtörésére az →Erdélyi Római Katolikus Státus (1929-től Egyházmegyei Tanács) által. - A komm. párt irányításának törvényesítésére törekvők az 1950. IV. 27-i →marosvásárhelyi értekezlet után is tapasztalták, hogy az ordináriusok útján nem tudnak törv-es egyh-főt állítani az egyhm. élére, mert egyik ordinárius sem volt kapható arra, hogy szerepet vállaljon egy szakadár r.k. egyh-ban. Ezért próbálkoztak azzal, hogy státusgyűlést hívjanak össze. A komm. pártszervek és a →Securitate irányításával delegátusokat toboroztak nemcsak az egyhm-ből, hanem az egész országból. Márton Áron pp. ezt előre megsejtette, és még letartóztatása előtt körlevélben közölte, hogy fölfüggeszti a Státus (Egyhm. Tanács) működését, és azt rajta kívül senki sem hívhatja össze. - A valódi célt belefoglalták a résztvevőkkel megszavaztatott szervezeti és működési szabályzatba: „Az Igazgató Tanácsnak (a Státus vezető szerve) évszázados szokásjog alapján joga van a pp. hosszabb ideig tartó hiányzása esetén, ideiglenes jelleggel, a kormánynak megerősítés végett egy-egy vikárius adminisztrátort ajánlani, a bukaresti érsség és a gyulafehérvári ppség élére”. Arra is jogot formáltak, hogy a bukaresti érs. székre metropolitai ranggal érs-et, a gyulafehérvári ppségre pp-öt ajánljanak. - A végső cél az volt, hogy megszervezzék a Rómától független egyh-at. A ~en azt a követelést is megfogalmazták, hogy a r.k. egyh. illeszkedjék be az ország törv-ei közé. M.Jó.

Marton 1993:194.